Vasárnap este a 31. spanyol–olasz összecsapásra kerül sor a labdarúgás történetében. A két nagy múltú futballnemzet ezúttal az Európa-bajnokság döntőjében mérkőzik meg egymással. A statisztikákat nézve az olaszok jó esélyekkel vágnak neki a finálénak, hiszen Spanyolország 92 éve nem tudja legyőzni tétmérkőzésen a squadra azzurrát (rendes játékidőben). Spanyolország harminc alkalommal mérhette össze tudását az olaszokkal, a selección ennél többször csak Portugáliával (35) és Franciaországgal (31) találkozott. Olaszország a harminc meccsből tízszer nyert, nyolcszor kikapott tizenkét döntetlen mellett. A 76 nemzeti válogatott közül, amellyel a spanyolok 1920 óta megmérkőztek, Olaszország egyike azon hét csapatnak, amelynek pozitív a mérlege az ibériaiak ellen: Németország (8 győzelem, 7 vereség), Argentína (6 gy., 5 v.), Brazília (4 gy., 2 v.), Anglia (12 gy., 8 v.), Olaszország (10 gy., 8 v.), Nigéria (1 gy., 0 v.), NDK (1 gy., 0 v.). Spanyolország 92 éve nem tudja legyőzni Olaszországot tétmérkőzésen.

Ez eddig egyetlenegyszer, 1920-ban az antwerpeni olimpián sikerült neki. Cesc Fabregas és Santiago Cazorla hétszer lépett pályára csereként Eb-n. Ha valamelyikük ma a kispadról száll be a meccsbe, megdönti a holland Aaron Winter rekordját ebben a statisztikai mutatóban. Spanyolországgal ötödször fordul elő, hogy egy torna egyenes kieséses szakaszában olyan csapattal találkozik, amellyel azon a versenyen korábban már összecsapott: 1928-ban Olaszországgal az olimpián, 1934-ben Olaszországgal a világbajnokságon, 2008-ban Oroszországgal az Európa-bajnokságon és 2009-ben Dél-Afrikával a Konföderációs Kupán. Iker Casillas 419 perce nem kapott gólt az Eb-n (legutóbb épp az olasz Antonio Di Natale talált be a Real Madrid játékosának kapujába). Az Eb-k történetében nála már csak Antoniosz Nikopolidisz (424 perc), Dino Zoff (494) és Edwin van der Saar (541) tudott ennél hosszabb ideig kapott gól nélkül védeni. Gianluigi Buffon, Giorgio Chiellini és Emanuele Giaccherini, az olasz válogatott és a veretlenül bajnok Juventus három labdarúgója több mint egy éve nem kapott ki tétmérkőzésen. Buffon és Chiellini legutóbb 2011 májusában a Parma ellen ízlelhette meg a vereség keserű ízét, míg Giaccherini szintén májusban a Genoa–Cesena 3–2-re végződő olasz bajnokin kapott ki aktuális csapatával. Chiellini 47, Buffon 46, Giaccherini pedig 29 tétmeccse veretlen.

Ma este a kijevi fináléban Spanyolország és Olaszország csap össze az Európa-bajnokság trófeájáért. Spanyol tiki-taka vagy olasz hatékonyság? Verhetetlenség vagy szenvedély? Iniesta vagy Balotelli? Két nemzeti csapat, két álláspont – egy-egy szubjektív vélemény arról, miért a spanyol, illetve az olasz válogatott nyeri meg az Eb-t.

LEHET, HOGY NEM SZIMPATIKUS, DE GYŐZTES!

Hogy miért a spanyolok nyerik az Európa-bajnokságot? Azért mert az igazán fontos meccseken – a svájciak elleni két évvel ezelőtti vb-meccset és az amerikaiak elleni Konföderációs Kupa-találkozót nem sorolnám ebbe a kategóriába – hat éve senki sem tudja őket megverni. Az pedig szinte lehetetlennek tűnik, hogy labdabirtoklásban bárki is föléjük nőjön. Tetszik vagy sem, az évek során amúgy egyre unalmasabbá váló tiki-taka ellen még nem sikerült kidolgozni a hatásos ellenszert. Sokáig úgy tartották, hogy önmagában labdabirtoklással nem lehet meccseket nyerni, de a spanyolok kezdenek erre rácáfolni. Négy éve az Eb-n, és talán még két éve a vb-n is elmondhattuk a selecciónról, hogy a tiki-takát olykor látványos és kiszámíthatatlan támadófutballal ötvözték, ám David Villa kiesésével, illetve Fernando Torres formahanyatlásával és cserepadra kerülésével a látvány és az ötletesség kezd eltűnni a spanyolok támadójátékából, de az eredményesség megmaradt. Vicente del Bosquét sok mindenért lehet kritizálni. Miért nem vitte el az Eb-re a szezonban a klubjában összesen 51 meccsen 27 gólt szerző, a Venezuela ellen a válogatottban februárban triplázó Roberto Soldadót? Miért nem teszi be a szintén jó szezont futó, 195 centi magas Fernando Llorentét, akinek a beállításával végre „normális” szögleteket is el tudnának végezni (szemben az eddigi állandó kisszögletekkel), és akinek a fejjátékára építve sokkal színesebbé tehetnék a támadójátékukat? Fernando Torres ugyan tényleg nincs élete formájában, de mégiscsak szerzett két gólt, miért nem kaphat több lehetőséget? Miért kell megállni 30 méterre az ellenfél térfelétől és már-már álomba ringatni talán még a legelvakultabb spanyol szurkolókat is egy olyan csapatnak, amely a világ legjobb támadó középpályásait vonultatja fel? Meggyőződésem, hogy ha nem Del Bosque lenne a kapitány, sokkal látványosabb lenne a spanyolok játéka! Abban viszont egyáltalán nem vagyok biztos, hogy Del Bosque nélkül a vb, majd az Eb döntőjébe is bejutott volna-e a csapat. A korábban a Real Madriddal egészen más futballt játszató szakember vezette válogatott nagy tornán a 2010-es, Chile elleni meccs óta csupán egy gólt kapott, méghozzá néhány hete az Eb 1. fordulójában, igaz, éppen az olaszoktól. Ugyanakkor az is tény, hogy a jelzett időszakban a két nagy tornán játszott kilenc meccséből hetet nyert meg, abból ötöt 1–0-ra (ebből egyet, a vb-döntőt hosszabbításban). Vagyis elmondhatjuk, addig tiki-takáznak, amíg az ellenfél egyszer hibázik, és azzal általában meg is nyerik a meccset. Ha pedig mégsem, mint a portugálok ellen vagy négy éve az olaszok ellen az Eb-n, akkor meg ott vannak a tizenegyesek, amelyben mentálisan, Iker Casillas vezérletével képesek a riválisok fölé nőni. Azt el tudom képzelni, hogy ez egyszer nem fog sikerülni, és a tizenegyespárbajban elbuknak, talán már a mai döntőben. De hogy az olaszok játékban nem tudják megverni őket, és nem tudnak olyan magabiztos sikert aratni, ahogy tették azt a németek ellen, abban biztos vagyok. A spanyol válogatott az elmúlt húsz-harminc évben szinte mindig szimpatikus vesztesként távozott a világversenyekről. Most viszont – sok drukker szemében – antipatikus győztes lehet. Döntse el mindenki, melyik a jobb!
PÓR KÁROLY

Vasárnap 20.45-től Olaszország és Spanyolország legjobb labdarúgói összecsapnak a kijevi Olimpiai Stadionban, hogy eldöntsék, melyikük nyeri meg a 2012-es lengyel-ukrán közös rendezésű Európa-bajnokságot. Ez mindössze a negyedik olyan finálé lesz, amelyben két olyan csapat vesz részt, amelyek egymás ellen kezdtek a csoportkör során – korábban ez az 1988-as (Hollandia–Szovjetunió – 0–1 a csoportkörben, 2–0 a döntőben), az 1996-os (Németország–Csehország – 2–0, ill. 2–1 – hosszabbítás után) és a 2004-es (Görögország–Portugália 2–1, ill. 1–0) Európa-bajnokságon fordult elő.

Ezúttal az első fordulóban az olaszok Antonio Di Natale 61. percben szerzett találatával három minutumig vezettek, mielőtt Cesc Fabregas góljával kiegyenlítettek az Európa- és világbajnoki címvédő spanyolok – akik egyébiránt összesen ennyi ideig voltak hátrányban az Eb-n, míg a squadra azzurra egy pillanatig sem! Ezt követően Fernando Torresék kiütötték az íreket (4–0), míg Andrea Pirlóék újabb 1–1-es döntetlent játszottak (ezúttal Horvátország ellen), így az utolsó fordulóban az olaszok számára fennállt az a veszély, hogy 2004-hez hasonlóan kibulizzák őket az Eb-ről (ehhez a spanyolok 2–2-es döntetlenje elég lett volna a horvátok ellen). A spanyolok azonban végül 1–0-ra legyőzték Horvátországot, így Cesare Prandelli együttesének az írek elleni győzelem negyeddöntőt ért. Itt Vicente del Bosque fiai magabiztosan, 2–0-ra legyőzték Franciaországot, míg Olaszország nagy csatában, tizenegyesekkel múlta felül Angliát, majd a szerepeket megfordítva a La Furia Roja fektette két vállra Portugáliát a négy között szétlövésekkel, mielőtt a squadra azzurra 2–1-re legyőzte Németországot. A nyitó fordulóban játszott 1–1 mellett még háromszor játszottak a felek Európa-bajnokságon, és – hogy finoman szóljunk – nem éppen a gólözön jellemezte a csapatok mérkőzéseit: két 0–0 mellett egy 1–0-s olasz győzelem született, tehát a spanyolok Eb-n még nem múlták eddig felül mostani ellenfelüket. Az összmérleg is minimális olasz fölényt mutat, 10 győzelem és 12 döntetlen mellett 8 spanyol siker született eddig.

Michel Platini, az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) elnöke  megvédte az Európa-bajnokságon kritizált, és unalmasnak titulált spanyol labdarúgó-válogatottat. "Egyáltalán nem értek egyet ezzel - mondta Michel Platini, miután egy tudósításban rákérdeztek, mit gondol a spanyol csapatot ért kritikákról. - A spanyolok játéka nagyon meggyőző. Magas fokú taktikai intelligenciáról és technikai képességekről árulkodik." A Juventus egykori játékosaként Platini jól ismeri az olasz focit, és meg is lepte az Eb-n nyújtott eddigi produkciójuk. "Jó értelemben meglepődtem rajtuk. Sokkal támadóbbak, mint azt a tradicionális védekező taktikától eddig várhattuk." Az UEFA elnöke szerint a kijevi döntőbe a kontinens két legtechnikásabb csapata jutott. Mario Balotelliről, az olaszok 21 éves csatáráról csak ennyit mondott az európai futball első embere: "Fantasztikus!"

A vasárnapi spanyol-olasz Eb-döntő a csoportkörökhöz képest más meccset hoz majd, érdekes módon a taktika viszont nem változik. A SportHíradó két egykori válogatott futballistát kérdezett, Dajka László és Esterházy Márton is elmondta, hogy ő mire számít a fináléban, és miben lesz ez a meccs más, mint az első volt.  "Nehéz az Eb-döntő előtt nagy okosságokat mondani, még akkor is, ha a szívem a spanyolok felé húz" - mondta a SportHíradónak Dajka László, 24-szeres válogatott labdarúgó, aki júniusban a felcsúti Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia U18-as korosztályának edzőjeként, csapatával megnyerte a bajnokságot, júliustól pedig az NB II-es Békéscsaba edzéseit irányítja.

"A spanyolok játékstílusát is jobban szeretem az olaszokénál, szerintem szebb és jobb futballt játszanak, így én címvédést várok vasárnap. Hozzáteszem azonban, hogy hihetetlen jó passzban van ez az olasz válogatott, a döntő egyáltalán nem lefutott." Dajka szerint már a csoportmeccsen sem voltak rosszak a csapatok, de számára is az a kérdés, bevállalja-e Vincete Del Bosque a vérbeli csatár nélküli felállást, vagy sem. "Kíváncsian várom, hogy lehet-e Eb-döntőt nyerni igazi csatárok nélkül. Eddig ez bejött a tornán, ami persze nem garancia arra, hogy a fináléban is be fog."

A spanyol tiki-takát már minden csapat jól ismeri, és igyekszik is felkészülni rá, bár az is igaz, hogy még mindig ez lehet a győzelem záloga. Már a második spanyol-olasz jön ezen az Európa-bajnokságon, de a döntőben inkább Vicente del Bosquénak kell változtatnia, ha csak nem akar túl nagy kockázatot vállalni a szokásos 4-6-0-lal és az árnyékékkel. Az olaszok egyre jobban játszanak a tornán, a spanyolok viszont eddig adósak maradtak azzal a magabiztos teljesítménnyel, amit négy éve megszokott tőlük a világ.

Spanyolországot a legtöbben esélyesnek tartották arra, hogy az Európa-bajnokságok történetében először megvédje a címét, most pedig valóban karnyújtásnyira került ez a lehetőség, mivel a csapat a döntőbe jutott. Ehhez azonban valamit variálnia kellene az együttesen Vicente Del Bosque szövetségi kapitánynak, ha jót akar. Nemcsak azért, mert különben a spanyol-olasz finálé a mezőnyben egy jó kis "tiki-taka kontra catenaccio" unalomba fullad, hanem mert a kapitány valóban nagy kockázatot vállal azzal, ha mindent úgy hagy, mint a csoportmeccsen, amikor a két csapat 1-1-es döntetlent játszott, és az olaszok nem álltak messze a győzelemtől. Cesare Prandelli válogatottjára ugyan mondhatják, hogy nincsenek benne akkora egyéniségek, mint általában az olasz válogatottban voltak az utóbbi nyolcvan évben (Giuseppe Meazzától és Giacinto Facchettitől kezdve Franco Baresin és Roberto Baggión át egészen Alessandro Del Pieróig és Francesco Tottig), de a tökéletes taktikai érzéket még egy rossz edző sem tudná kiölni az olaszokból.

A labdarúgó Európa-bajnokságok történetében eddig még nem fordult elő, hogy egy ország válogatottja megvédte volna a címét. A spanyoloknak erre most lehetőségük nyílik a vasárnapi, kijevi fináléban. A bravúrhoz 1964-ben a Szovjetunió és 1976-ban az NSZK együttese állt a legközelebb, de végül mindkét gárda kikapott a döntőben. A világbajnokságok történetében már két csapatnak is sikerült a címvédés, Olaszországnak (1934 és 1938) és Brazíliának (1958 és 1962). Legutóbb újra Brazília állt közel ehhez 1998-ban, de 3-0-ra kikapott a döntőben Franciaországtól.

A címvédők szereplése az eddigi EB-ken
1960: -
1964: Szovjetunió - ezüstérem
1968: Spanyolország - nem jutott ki
1972: Olaszország - nem jutott ki
1976: NSZK - ezüstérem
1980: Csehszlovákia - bronzérem
1984: Németország - csoportkör
1988: Franciaország - nem jutott ki
1992: Hollandia - elődöntő
1996: Dánia - csoportkör
2000: Németország - csoportkör
2004: Franciaország - negyeddöntő
2008: Görögország - csoportkör
2012: Spanyolország - ?

forrás: sporthirado.hu

Leküzdik-e az angolok és a németek után harmadik nagy ellenfelüket, a spanyolokat is az olaszok, vagy a hispánok megvédik kontinensbajnoki címüket? - ez a fő kérdés a lengyel-ukrán közös rendezésű labdarúgó Eb vasárnapi, kijevi döntője előtt. "Spanyolországé és Olaszországé a két legjobb csapat az Európa-bajnokságon - értékelte a finálé párosítását a taljánok mindkét elődöntős gólját szerző Mario Balotelli. - És hogy melyik nyer? Kérdezzék ezt meg tőlem vasárnap" - igyekezett érzékeltetni az erőviszonyok kiegyenlítettségét. Nemcsak Balotelli hagyta nyitva a választ, hanem maga az Eb "előtörténete" sem segít a találgatásban, hiszen a két válogatott a kontinentális csúcs korábbi szakaszában találkozva, jelesül közös csoportjuk nyitómérkőzésén 1-1-re végzett egymással. Az olaszok szövetségi kapitánya mindenesetre "megelőlegezte" a várható végkimenetelt:

"Spanyolország a döntő favoritja - jelentette ki Cesare Prandelli az elődöntős sikert követő csütörtök éjjeli sajtótájékoztatón. - Persze mi is ott leszünk a pályán, s éppen a mai győzelmünk az újabb lelkesítő példája annak, mire vagyunk képesek nemzeti mezben." A meccs legjobbjának választott olasz középpályás, Andrea Pirlo határozottabban fogalmazott: "Hatalmas diadalt arattunk egy félelmetes ellenféllel szemben, s nagyon is okkal reménykedhetünk benne, hogy a döntőben is mi nyerünk. Európa-bajnokként akarunk hazatérni." A spanyol-olasz döntő előéletéhez tartozó érdekesség, hogy az ibériaiak, ha döntetlent játszanak a horvátokkal a csoportmeccsen, időnek előtte elbúcsúztathatták volna az Eb-től az olaszokat: "Nem kell bűntudatot éreznünk amiatt, amiért  nem ejtettük ki Itáliát, ez nem tett volna jót a sportágnak" - mondta Vicente del Bosque spanyol szövetségi kapitány a madridi Radio Marcának adott nyilatkozatában. - A csoportnyitányon 1-1-re végeztünk az olaszokkal, akik fölénk nőttek az első félidőben, s többször is gondot okoztak nekünk. Nyilvánvaló, hogy a fináléban nagyon jól kell futballoznunk, úgy vélem, ötven százalék esélye van mindkét csapatnak a győzelemre." A fináléba szerdán a spanyolok a portugálok büntetőpárbajos legyűrésével, az itáliaiak pedig csütörtök este a német válogatott felett aratott 2-1-es győzelmükkel jutottak be.

Costa do Sauípében sorsolják majd 2013 decemberében a brazíliai labdarúgó-világbajnokság csoportbeosztását. A döntésről a 2014-es torna szervezőbizottsága és a nemzetközi sportági szövetség (FIFA) közösen számolt be. Costa do Sauípe az Atlanti-óceán partján fekszik, az egyik rendező város, Salvador de Bahía közelében.Jérome Valcke, a FIFA főtitkára Brazíliavárosban azt is bejelentette, hogy a vb-t megelőző, 2013-as Konföderációs Kupa csoportjainak sorsolására idén december 1-jén, Sao Paulóban kerül sor. A vb mérkőzéseinek Rio de Janeiro, Sao Paulo, Brazíliaváros, Belo Horizonte, Porto Alegre, Salvador, Cuiabá, Curitiba, Fortaleza, Manaus, Natal és Recife ad majd otthont. A torna főpróbáján, egy évvel korábban Brazíliavárosban, Rio de Janeiróban, Belo Horizontéban és Fortalezában zajlanak majd találkozók, de ha az infrastrukturális fejlesztésekkel gyorsan haladnak a helyiek, Recife és Salvador is bekapcsolódhat a rendezésbe.